tartalom

A Hajónapló 9. évfolyamának következő száma a Bárka Színház 8. évadának kezdetét jelzi. Figyelmét elsősorban az előző évad utolsó bemutatójára, a Zsótér Sándor által rendezett, igen nagy szakmai és nézői figyelmet kiváltó Stuart Máriára, illetve az évadkezdő új premierre, Golding legendás regényének színpadi változatára, A Legyek Urára irányítja.

NAPLÓNAPLÓ

Természetesen szó esik a szokásos szeptemberi Bárka-fesztiválról is (Magyar Stúdiószínházi Műhelyek Fesztiválja), erről szól ugyanis a zsűri lengyel tagjának, Robert Czechowskinak a naplója:

"Operett - az első előadás... Fantasztikus színházi munka! - elragadtatva ülök, mintha odaszögeztek volna a székhez. Tornaterem, Osatia, Bieslau, robbantás, egy pillanatra elgondolkodom, ez még színház? Félelem, csodálat, meghatottság. S végül a MEZTELENSÉG - az egész világ ledobja magáról a maszkot, mindent elborító MEZTELENSÉG. Életemben először láttam ilyen fenyegető Operettet! Albertinka kitűnő interpretálása. A félelemtől bénult és a határtalan reménytelenség tudatában lévő Charme és Firulet megindító jelenete. Eljátszották az életüket, eljátszották az álmaikat, most már csak bohócot játszhatnak, saját magukat ítélik életfogytig tartó bohóclétre... sajnálom őket, együtt érzek velük és magammal. Gyönyörű, bölcs előadás. Bravó!".

tovább...

STUART MÁRIA

• azt mondjuk: ez kész - Zsótér Sándor
• színészek Zsótérról
  
  A Stuart Mária sajátos interpretálása (a két királynőt, Erzsébetet és Máriát egy és ugyanazon színésznő játssza) óriási kihívás a Bárka vezető színésznője, Spolarics Andrea számára. De kihívás Zsótér módszere minden résztvevő színész számára, hiszen e szinte mozdulatlan színház minden figyelmet a szövegre fókuszál, s a színészektől hihetetlen pontosságot, koncentrációt és sűrített jelenlétet követel. Erről a munkáról, a próbafolyamat tanulságairól nyilatkozik az előadásban résztvevő valamennyi szereplő.
  
  "Rettenetesen felfrissített a dolog. Azt hiszem, hogy egy kicsit el voltam "kanászodva". Valahogy úgy voltam, mint amikor apám fiatalkoromban rám szólt, hogy menjek már el borbélyhoz. Ez a munka rendbe szedett. Olyannyira, hogy más előadásokban is kezdtem érezni "jótékony" hatását. Észrevettem, hogy más igénnyel csinálok dolgokat - nekem ez jelent nagy élményt. Talán túlzás, de szerintem kétévente minden színházban elkelne egy ilyen munka, és akkor karban lennénk tartva. Hogy minket nézni milyen, nem tudom. Más Zsótér előadást nem sokat láttam, de az biztos, hogy színészként nagyon jó dolog, Mentálisan felfrissít. Egy Zsótér munka olyan, mint egy felújító fürdő. Az ember bemegy másnaposan, fáradtan a gőzbe, és kijön frissen, tele életkedvvel."

tovább...

BELÉPŐKÁRTYA
Varga Anikó

A Stuart Máriában is játszik, de az elmúlt évadban már az Operettben bemutatkozott a Bárkán a Szlovákiából ideszerződött színésznő, Varga Anikó, aki éppen Synge klasszikus remekművében, A Nyugat hősében (The Playboy of the Western World) próbálja az egyik főszerepet. A "Belépőkártya"-rovatban őt mutatja be a Hajónapló.
("Szóba se jött, hogy itt, Magyarországon szerencsét próbáljak. Végül ami közrejátszott a döntésemben az az volt, hogy régóta kerestem egy igazi csapatot. A főiskolán egyszer már megéltem, milyen úgy dolgozni, hogy nem vagy magadra hagyva, de az a csapat szétesett. Keveset tudtam a Bárkáról, de a saját pályám miatt így döntöttem. Most egy éve vagyok itt, 29 éves voltam, amikor idejöttem, és tudtam, hogyha két év múlva jön ez a lehetőség, már képtelen leszek lépni. Most kell magam kipróbálni egy teljesen idegen környezetben akár úgy is, hogy senki semmit nem tud rólam. És ahogy elkezdtem próbálni és láttam több előadást, éreztem, jól döntöttem.")

tovább...

A LEGYEK URA

• munkanapló - Vidovszky György
• egy másik élet - gyerekszereplők
• nyakkendőben vagy anélkül - Dr. Ranschburg Jenő

A Legyek Ura a rendező, Vidovszky György előző, rendkívül sikeres Molnár Ferenc-rendezését (Pál utcai fiúk) váltja fel, és az eddigi visszhang hasonló sikert ígér. A Hajónaplóban olvashatjuk a rendező munkanaplóját:
"Döntöttünk. Kb. 150 srácból - a végén többszöri felezéssel - kiválasztottunk 15-öt. A PUF-osok közül senki sincs benne. Nem akartuk. Lezárjuk fájó szívvel három nap múlva a grundjátékot, s bár mind nagyon ügyes, úgy éreztük hagynunk kell őket újra ‘rendes’ gyerekeknek lenni, és különben is más ez a darab, nagyon más karakterekkel.". tovább...

A gyerekek is megszólalnak, beszélnek a próbákról, a szigetélményről, a szörnyről "Nekem a bennünk lakozó félelmet jelenti. Egy hatalmas traumahalmaz. Sok apró dolog alkotja ezt a szörnyet. / Szerintem belőlünk táplálkozik, belőlünk él, mert túl kicsik vagyunk a problémák megoldásához. A szörny maga az ördög, aki végigkísérti az összes gyereket a darabban. / Dehogy, a szörny a halott pilóta, és kész. Ez egyértelmű." tovább...

Olvashatunk egy interjút a neves pszichológussal, Dr. Ranschburg Jenővel is, aki Golding regénye és az előadás kapcsán az emberi lélek rejtelmeiről beszél
"Elképzelhető, hogy felnőttek talán több kísérletet tettek volna az egység megteremtésére, de lényegét tekintve ugyanez megtörténhetett volna velük is. Azért merem ezt mondani, mert óhatatlanul eszembe jutott erről a gyerekcsapatról a felnőttek világa. A gyermek csak a mai civilizált társadalom jelenlétében, a felnőttek között éretlen, de abban a pillanatban, ahogy ebből a közegből kikerül, már ő tekinthető érettnek. Tudja, olyan sokszor eszembe jut az, hogy milyen rettenetesen tudatlan vagyok: ha hirtelen bekerülnék egy ötszáz évvel ezelőtti világba, akkor mit csinálnék ott villany, számítógép, angol WC nélkül. Még tanácsot se tudnék adni, hogy rekonstruáljam ezeket a tizenhatodik század embere számára. Vagyis valójában egy tizenkét éves gyerek szintjére kerülnék. Sőt, még tüzet sem tudok csiholni, még ahhoz is fejlesztenem kellene magamat, hogy ősember szintjén tudjak élni." tovább...

...MI SEM VAGYUNK ROSSZABB FAJTÁK

A lapban beszámolót találunk a Bárka különböző nyári fesztiváljairól és a hatodik éve nagy sikerrel játszott Mrozek-előadás rendkívüli bemutatásáról is: a rendező és a három színész egy hajléktalanszállóra vitte el a produkciót. A Hajónaplóban az előadás után nyilatkozó hajléktalanok monológjaiból találunk összeállítást

"Én ki akarok innen kerülni. Az előadásban is: az egyik felköti magát, a másik nem hagyja, keresi az utat. Én, mint díszítőfestő, templomfestő, megpróbálok innen kitörni, legalábbis úgy néz ki, mert ez nem élet itt. Könnyű lecsúszni. Engem kidobtak az albérletből, a munkából és annyi. De megvannak a szerszámaim, azokat én még használni fogom. Ezek a színészek is... szóval biztatólag szóltak. Szerintem sok embert ráébresztettek: hoppá! Sokan beletörődtek már, nyolc-tíz éve itt laknak. Én nem törődhetek bele: persze ebből a két hétből lehet két hónap is, hogy elérjem a célomat. De bízni kell. Van a két kezem, vannak gyerekeim… ez az előadás engem nagyon telibe trafált. Megmondom őszintén, én a végén sírtam." tovább...