Az egész úgy indult, hogy Bérczes Laci fejéből kipattant az ötlet: meg kellene csinalni A Pál utcai fiúkat a Bárka mellett, az Orczy kertben, itt bóklászó srácokkal, mai Áts Ferikkel és Bokákkal. Persze, a vehemens ötletek megszelidűlnek a munka közben, igy ebből a tervből is részben más született: egy igazi előadás. (vö.: Hajónapló, 2002. december)

Fotó: Schiller Kata

Elég annyi, hogy a hat szabadtéri előadásból tizenkettő lett, majd a szabadtériből benti produkció és így szépen elaraszolgattunk az évad végére az ötvenedikig. Operett-siker, noha nem musical-változat. Kutya sincs benne. De gyerekből tizennyolc, méghozzá nem is akármilyen. A Bárka dolgozói jórészt irtóznak a csikók zabolátlanságától, amikor jelenlétükkel feje tetejére állítják a színházat, néha (sokszor) meg kell védenem őket, többször (rengetegszer) pedig én emelem meg a hangom. Egy biztos: végigcsináltak jó színvonalon 50 előadást, mintha profi színészek lennének, néha hétvégenként előfordult, hogy 24 órán belül négyszer játszották el a darabot. Tisztelem őket, különös barátság alakult ki közöttünk. Felelősségem, hogy mit csinálnak a színpadon és az is, hogy mi lesz velük, ha egyszer vége lesz.

Fotó: Schiller Kata

Bárkás hagyománynak nevezhetném, hogy az 50. előadáson szerepcserét fontolgatnak a színészek. (A Mulatságban Rémuszék annak idején eljátszották egymás szerepét.) A PUF két legtapasztaltabb ifjonca, Kinizsi Ottó (Boka) és Horváth Illés (Áts Feri) néhány, félig titokban tartott próba után megkiséreltek egymás "bőrébe" (jelmezébe) bújni. A daliás Áts Feriből hirtelen mozgású siheder lett, a jófiú, felnőttes Bokából pedig mosolygós, de harcias sármőr. Végül Nemecsek lázálmában - amikor ő úgyis mindenkit összekever mindenkivel - visszakerültek a jelmezek és a mondatok eredeti gazdáikhoz. Bravúr? Nem. Játék.

Fotó: Schiller Kata

PUF-ban ötvenen dolgozunk. Az ötvenedik végén mindenkit megtapsolhatott a közönség. Hálás köszönet minden munkatársnak és a türelemmel - akár hónapokig - bejutásra váró nézőknek.

*

Az 50. PUF előadás előtt délutánra vetélkedőt hirdettünk eddigi gyerek-nézőink között. Hatfős csoportok jelentkezhettek, hogy összemérjék PUF-tudásukat és ügyességüket. A Vajda Péter Általános Iskola rutinos vetélkedő-szervezőjével, Bordi Zsuzsával találtuk ki a játékokat, végül a kidolgozás és a kivitelezés teljesen rá maradt. Köszönet érte! A tizenhárom csoport tagjai a Grundon - többek között - homokbomba-célbadobó, ördöglakat-nyitogató versenyen vehettek részt, üveggolyóztak a Múzium-kertben, lábnyomokat próbáltak felismerni a Füvészkertben, PUF-totót töltöttek ki az Iskolában, igyekeztek sorrendbe tenni az előadás képeit az Amphiteátrumban. Vagyis, volt nyüzsi vagy három órán át. Természetesen, a beavatott szereplők is be-besegítettek egy-egy csoportnak, Kovács Vanda remek tanárnőnek, a srácok pedig tanársegédnek bizonyultak. Végül Tarján Kati puliszkát szolgált fel lekvárral az éhes versenyző knek. A győztes csapat jutalma a játékon és az elismerésen túl egy-egy PUF-póló és az elmaradhatatlan Tölli Juci-féle kókusz-bárka volt.

Fotó: Schiller Kata

Így ünnepeltük magunkat, hogy eljutottunk ide. A gyerek-szereplők az előadás előtt megleptek egy nyakba akasztható bőrzsákocskával, amit jókívánságaikkal töltöttek meg. A benne duzzadó szavak életem legkedvesebb és legfontosabb üzenetei közé tartoznak. Biztos vagyok benne, hogy a PUF-al több született meg, mint "csak" egy előadás. Sokfelől jött emberek sokszinű közössége, grund, a szó legirígylésre méltóbb értelmében.

Vidovszky György